Gyarmati Ariel: Túl sok lehetőség nem volt ezen bármit is szépíteni

Egerből már egy hete, a siófoki kórházból viszont még csak két napja engedték haza Gyarmati Arielt, aki Bibliák Istvánnal a jobbján élt át óriási csattanást az Eger Rallye-n, a bátori elágazásban. Szerencsére azóta már Ariel is jobban van. Az esetről sok-sok fotó és videó kering az Interneten, amikhez rengetegen hozzászóltak és találgatnak arról, hogy mi is történt valójában. A felmerülő kérdésekről és arról, hogy milyen is volt a baleset belülről Gyarmati Ariellel beszélgettünk.  

Racing.hu: Az első és legfontosabb kérdésem, hogy hogy vagy?

Gyarmati Ariel: Köszönöm szépen az érdeklődést, már jobban és fokozatosan javul az állapotom. Két napja, április 15-én kiengedtek a kórházból, most itthon vagyok. A derekamra nagyon kell vigyáznom, fűzőt hordok és ezt még nagyjából három hónapig viselnem is kell. Fájni nem fáj szerencsére, csak nagyon vigyáznom kell rá. Az egyik lábam viszont el van törve három helyen és bár a másik elvileg eltörve nincs, de mindkettő nagyon-nagyon fáj. Nem is tudok igazából lábra állni, de mint mondtam napról napra javulok, a teljes felépülés körülbelül három hónap lesz előreláthatólag.

Racing.hu: Két kórházban is voltál az elmúlt nagyjából másfél hétben. Mivel telt az időd az egri és a siófoki intézményekben?

Gyarmati Ariel: Egerben három napot töltöttem, aztán átszállítottak Siófokra. A kezeléseken és a szükséges beavatkozásokon kívül rengeteg pihenéssel telt az idő. De azon kívül semmi különös nem történt velem. Nagyon sokan hívtak telefonon, érdeklődtek az állapotunkról jobbulást, felépülést kívántak nekünk és ez nagyon jól esett.

Racing.hu: Kanyarodjunk vissza a balesetetekhez. Hatodikban, padlógázon érkeztek lefelé a bátori elágazáshoz. Mennyi is volt az annyi? Szemre kb. 200 km/óra lehetett a tempó…

Gyarmati Ariel: Nem tudom pontosan, de a maximális sebességünk valóban olyan 190-200 km/óra körül lehetett. Innen kezdtünk (volna) el fékezni. De hogy mennyire lassultunk le? Azt nem tudjuk. Talán 130-140-ig sikerült.

Racing.hu: Mi történt pontosan, mit éreztél és tapasztaltál belülről? Hallottunk már fékhibáról, de voltak olyan hangok is, akik azt mondták, hogy egyszerűen csak sok volt.

Gyarmati Ariel: Nem volt kicsi a tempó, de mindenképpen volt valamilyen fékhibánk. Amikor ráléptem a fékpedálra, akkor az koppant egy nagyot. Nem tudom, hogy a tűzfalon vagy valahol fentebb, de biztos, hogy fém a fémmel érintkezett, nem tudtam tovább nyomni a pedált. Ekkor jobbra rántotta valami az autót, neki a szalagkorlátnak, fékhatás pedig nem volt. Közben egyszer engedtem fel a fékpedált és nyomtam le megint, de igazából semmi sem változott. Visszaváltottam egyet, behúztam a kéziféket, de a következő pillanatban már be is csapódtunk. Túl sok lehetőség nem volt bármit is szépíteni ezen. Még nem tudjuk, hogy pontosan mi okozta, okozhatta a hibát. Ahhoz, hogy pontosan kiderüljön még szét kell szedni az autót. Mindenesetre két tippünk az van.

Racing.hu: Nagy volt a becsapódás. A helyszínen úgy láttam, hogy folyamatosan eszméletednél voltál. Mindenre emlékszel?  

Gyarmati Ariel: Így van. Mindenre emlékszek az elejétől a végéig, nem volt eszméletvesztésem. Kristálytiszta minden pillanat. Az is, hogy kiabálok Istvánnak, hogy nincs fék, nincs fék, ő is emlékszik rá, tehát egyikünknek sem volt emlékezetkiesése. Óriási erővel csapódtunk be, olyan volt, mintha egy bomba robbant volna bennem. A gerincem és a lábam sérült meg. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak a segítségét, akik a baleset helyszínén és utána is a segítségünkre siettek. Köszönöm mindenkinek, aki ott volt és megpróbált segíteni nekünk bármiben, úgy a szurkolóknak, mint a mentőszolgálat embereinek.

Racing.hu: Rajtatok kívül a BMW-tek is hatalmasat kapott. Mi lesz a további sorsa?

Gyarmati Ariel: Az autó hazakerült hozzánk Siófokra, még aznap este a barátaink hazaszállították. Egyelőre nem tudom, hogy mi lesz vele, biztos lesz még egy-két hét mire olyan állapotba leszek, hogy ha csak egy fél órára is, de ki tudjak menni és egyáltalán meg tudjam nézni az autót. Majd meglátjuk. Elképzelhető, hogy meg lehet javítani a karosszériáját, lehet, hogy újat kell építeni, de ezek még bizonytalan dolgok. Annak a függvénye, hogy a karosszérialakatos mit mond majd rá, ha megnézi. Ha nem javítható, akkor lehet, hogy csinálunk egy négyajtóst. Egy még jobbat, mint amilyen ez volt!

Racing.hu: Azt mondtad, hogy körülbelül három hónap lesz a felépülési idő. Mit mondanak az orvosok? A visszatérésben gondolkozol e már?

Gyarmati Ariel: Természetesen foglalkoztat a gondolat, hogy minél hamarabb visszatérhessek a versenypályára. Szívem szerint már az elmúlt hétvégén valamelyik sprintversenyen elindultam volna! Persze ha lett volna rá lehetőség, de így maradt a pihenés. A visszatérés két dologtól függ: az egyik, hogy az orvosok mit mondanak, az egészségi állapotom mikor lesz olyan, hogy versenyautóba ülhessek. Mint mondtam ez kb. három hónap. Minimum. De lehet lesz négy vagy akár öt hónap is az, hogy felépülök annyira, hogy versenyezhessek. Szerintem az utóbbi adat a reálisabb. A másik része pedig a technikai kérdés, hogy mikor és egyáltalán mit milyen autót sikerül összeraknunk.

Racing.hu: Hol szeretnétek versenyezni az évad újrakezdésekor? 2013-ra megvan a Rallye2-es licencetek, ez azért sokat elárul.

Gyarmati Ariel: Erre az évre a Rallye2-es licenc az adott. Ezt a bajnokságot kezdtük el, így ha idén rajthoz állunk, akkor azt Rallye2-es futamon tesszük majd biztosan.   

Racing.hu: Köszönjük a beszélgetést, jobbulást és mielőbbi felépülést kívánunk, valamint reméljük, hogy mielőbb megvalósul az, hogy versenyautóba ülhettek. Szeretettel várunk titeket vissza a versenypályákra!

Salánki Gábor