Biggy és a példakép "Áci" autója

Biggy 2012-ben adott interjújában így mesélt: "Volt ott egy BMW-s legenda Nagy Imre "Áci", akinek a stílusa nagyon tetszett és hamar a kedvencemmé vált. Ő inspirált arra, hogy megvegyem életem első BMW-jét, amivel a rengeteg közúti bírság befizetése után elindultam kisebb versenyeken."




A kezdetekről, Áciról és az autóról így mesélt Biggy:

"A 90-es évek végén, amikor 13-14 éves lehettem, kierőszakoltak a Simararing nevezetű rallycross pályára, ahol a legnépesebb Lada kategória után, a 2000ccm feletti két kerék meghajtás volt. Itt sokféle autót láthattunk, de a legtöbb autó BMW volt. Itt láttam meg a fekete E30-as BMW-t hatalmas ÁCI felirattal. Az első futamon, amikor 6 BMW összefeszült, olyan adrenalin-löketet kaptam, hogy azonnal tudtam, ez a sport érdekel!!!  Addig sohasem hallottam még hat hengert üvölteni, itt egyből hallhattam 6-szor hatot is futamonként!

Ott 14 évesen nekem ezek a versenyzők gladiátornak tűntek, harcosoknak, akik életre-halálra küzdöttek a pályán. Ezek közül számomra kiemelkedett ez a fekete BMW-s versenyző, akit ettől a versenytől kezdve minden versenyre követtem. Kilométereket gyalogoltam hóban, esőben, fagyban, csak hogy lássam, vagy a depóban hallhassam a sztorikat.

Sok idő telt el így, majd egy versenyen, mikor szokásomhoz híven ott álltam a kocsi mellett és bámultam őt és az „új” BMW-t  rám köszönt és megkérdezte, hogy van-e kedvem beülni mellé. Ezek voltak életem első méterei BMW-vel!!! Ezek után még nagyobb lett a rajongásom Áci felé! Az iskolában a padra az Ő nevét és a BMW-jének a típusát firkáltam.



Ezután többször is beszélgetett Velem és beülhettem mellé. Mesélt sztorikat, mutatott pár fogást, de akkor még ezeket nem nagyon értettem. Ő versenyzett Rally túrában, Rallycrossban, Rally I. osztályban, meg különböző kisebb sprinteken, mindenhol nagyon látványosan és eredményesen. Szinte az összes versenyre követtük Őt Miklós Lajos barátommal. Mindig is arról álmodtam, hogy majd a versenyzésemmel én is azt az érzést fogom kiváltani az emberekből, amit Ő váltott ki belőlem.

2006-ban beneveztem életem első „komolyabbnak” számító versenyére, ahol Ő is jelezte indulási szándékát; ez volt a debreceni salak körverseny! Nagyon nagy izgalmakkal vártam, hogy végre ott legyen egy listán az Ő neve és az enyém. Sajnos Ő már akkor nem jött el. 2006-ban meghalt. Ez nagyon lesokkolta a rally világát.

Ezután pár évvel megvettem életem első BMW-jét, amivel eljártam sprintekre és mindenhol Áci emlékére autóztam, CSAK KERESZTBE!!! Aztán egy csodának köszönhetően létrehoztuk a Tag Racinget, ami hozzásegített több versenyautóval való versenyzéshez, amelyekre mindig felkerült az „In mamoriam Áci” felirat. Eltelt 8 év a halála óta, de sohasem tagadtam, hogy nekem Ő a példaképem és mindig is arra vágytam, hogy láthassam az autóját versenyezni.



Egy kósza ötlettől vezérelve segítséget kértem egy bizonyos közösségi portálon és „Róka” barátomnak köszönhetően fel tudtam venni a kapcsolatot a családdal. Sok mendemonda keringett az autóról, hogy eladták, hogy soha nem fogják eladni, stb… Sikerült egyeztetnem Áci öccsével, akivel hosszas beszélgetés után sikerült megállapodni, sikerült elérnem, hogy méltónak tartson az autó birtoklására. Ezután jött a legnehezebb feladat, az édesapjával kellett megbeszélnem. Többszöri zokogások miatt megszakított beszélgetés után 2014.01.23-án megvásároltam az autót! Nagyon sok embernek köszönhetem ezt: Tag Racing, Róka, Gecs Máté, Hx-Racing, unokaöcsém Lackó és még páran.

Sajnos nagyon rossz állapotban van, sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Ez egy E30-as 325 24v versenyautó, ami csövezett, két kagylóülés van benne, négy kemény gátló és a mocija is meg van picit hergelve. Nagyon szeretném helyreállítani 100%-osan, de most ebben az évben az a cél, hogy menetkész állapotba hozzam és elmenjek Vele arra a bizonyos debreceni salak versenyre. Mindent megpróbálok ugyan úgy alakítani, mint ahogy Áci ment Vele, csak pár dolgot korszerűsítek rajta, ami a még látványosabb versenyzést szolgálja. Pár dologhoz ragaszkodni fogok: Kormány, ülések és a HEGGESZTETT DIFFI!!!

A legfőbb cél, hogy az emlékét éltessük tovább ennek a nagyszerű versenyzőnek, és hogy mindazok a szurkolók, akik szerették Őt láthassák ezt a legendás autót újra versenyezni. Mióta kiderült, hogy hozzám került az autó, rengeteg levelet kapok, sokan felhívnak ismeretlenül és gratulálnak, sokan segítségüket ajánlják fel a felújításhoz, ami sajnos el is kél.

Úgy érzem, hogy a többéves szenvedésemnek, a versenyzésemnek és a munkámnak ez a gyümölcse, ez az autó! Úgy gondolom, hogy az a sok-sok versenyző, aki megkeresett az autó megvétele óta, méltónak tart erre a nemes feladatra..."



írta: RiKA - CarsAndGirls.hu (2014)