Dankóék a Fehérvár rallye után
Kerek volt minden
Dankó András már a székesfehérvári verseny előtt megmondta, hogy alkalmi navigátorára, Nagy
Petire fog hagyatkozni. Ezt százszázalékosan be is tartotta, aminek egy dobogós helyezés lett az
eredménye. Mindketten örülnek a győzelemnek, Andris pedig hálás, hogy Peti mindenben
segítette a verseny alatt.
Murvás versenyre számítottatok végig, mert az a kedvenc. Mennyire élveztétek az aszfaltot?
‐ Tényleg a versenykiírás kezdetéig lázban voltunk, hogy újra murván mehessünk, és kicsit váratlanul
is ért minket, hogy aszfalton kell mégis autóznunk, de végül minden olyan jól összejött, hogy ennél
jobb már nem is lehetett volna. A gyorsokat, és egymást sem ismertük, de nagymértékben
köszönhető Petinek a siker. Hálás vagyok, hogy ő navigált nekem. Valószínűleg azért tetszett ennyire
az aszfaltos verseny is, mert sokat tanultam a hétvégén, és ettől felbuzdulva mondhatom, hogy talán
még az aszfalt is lehet kedvenc.
Legközelebb már ismét Milánnal fogtok versenyezni. Mi az, amit át tudsz adni majd számára, amit
a Fehérvár Rallyen tanultál?
‐ Igen, Milánnal fogunk már indulni a veszprémi murvás versenyen, ahol próbálom majd használni a
most tanultakat. A legjobb az lett volna, ha van egy belsőkameránk, de erről most megfeledkeztünk a
nagy sietségben. Ezt biztosan kiküszöböljük a következő versenyen, hogy abból is kiszűrjük majd a
hibáinkat, illetve az erősségeinket. Amit Peti elmondott a verseny ideje alatt, azt mindet
megbeszéljük Milánnal, hogy Veszprémben már együtt tudjuk majd alkalmazni. Ez úgyis erre van
szánva ez az év, a tanulásra, nem siettetjük a dolgokat.
Bükfürdőn elég sokat kalandoztatok. Most is volt benne részetek?
‐ Ajajjjjjj, azt meghiszem. Peti biztatásának köszönhetően kicsit bátrabban autóztam, és belementem
olyan helyzetekbe, amikbe így kezdetekben nem biztos, hogy kéne, de bíztam a tapasztalatában, és
mint utólag kiderült jól tettem. Többször is úgy nézett ki a helyzet, hogy kiesünk, vagy beesünk, de
szerencsére valahogy mindig jól sült el minden. A verseny végére kuplung nélkül maradtunk, amire
én azt mondtam volna, hogy akkor itt fel is adtuk, de Peti ezt is megoldotta. Elmagyarázta, hogy
érhetünk így is célba, és be is értünk.
A családod meglepetésként ott várt a szervizparkban. Ez fel is tette a verseny végeztével az í‐re a
pontot?
‐
Tudtam, hogy a testvéreim, és édesapám, ha tudnak, lejönnek a versenyre, de hogy mikor célba
érünk és begurulunk a szervizbe, ott vár még pluszban a kisfiam és a feleségem is…ez elmondhatatlan
érzés volt. Olyan volt, mint egy álom. Célba értünk, N3‐as kategóriában harmadikok lettünk, és ezt az
örömöt megoszthattam a családommal. A kisfiam azonnal elfoglalta a helyemet a versenyautóban, és
a kupára is azt mondta, hogy az övé, ami az egész csapat arcára mosolyt csalt. Köszönöm szépen,
hogy ilyen kerekké tették számomra ezt a versenyt, mert ez nélkülük nem működne.
Szöveg és fotó: Tiba Anita