Hodosiék a Fehérvár rallye után
Keserű méz „fíling”
A Hodosi Gábor – Holló Barnabás kettős számára nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt
ők
eltervezték. Számos problémával kellett szembenézniük a Székesfehérvár Rallyen, ezért furcsa
érzésekkel távoztak a versenyről, még így is, hogy dupla kupások lettek.
A Székesfehérvár Rallyet megelőzően az elégedettségetekről beszéltünk, ugyanis az idei évben elég
jól alakultak a versenyeitek. Mi a helyzet most így a futam után?
‐ Őszintén megmondom mindketten vegyes érzésekkel távoztunk a versenyről. Az első nap az amúgy
jól indult, jól is mentünk, de aztán jöttek szépen sorba a problémák. A második gyorson kaptunk egy
defektet, aztán az utolsó előtti szakaszon eltört mindkét hátsó hossz stabilizátorunk. Ezeket ugye este
orvosolnunk kellett, hogy másnap tudjunk szuper ralizni. Mindent meg is oldottunk a srácokkal, úgy
gondoltuk vasárnap újult erővel nekiugrunk a versenynek, de másnap is kaptunk a jóból. Váltót
kellett cserélnünk, mert nem volt hármasunk, de végül csak be tudtuk fejezni a versenyt.
Mennyire jött be nektek a vegyes talaj, ami újdonság volt számotokra?
‐
A murvás szakaszok teljesen jók lettek volna, csak tényleg annyira hitvány volt a minősége, hogy
szinte éreztük, hogy baj lesz. Végül ugye volt is teendő végig a verseny alatt, ami a rossz minőségű
murvának köszönhető. Nem igazán ilyenre emlékeztünk, mert tisztában van az ember, ha murvára
megy, hogy mire számíthat, de azért mégis meglepő volt, hogy ennyire más volt a minősége. A kocsi
az teljesen szétment tőle, hogy csak néztünk, hogy ezt hogy sikerült így elintézni. Még az első nap
végén is úgy voltunk vele, hogy kiestünk, hát kiestünk, holnap megyünk tovább és kész. Tudtunk
futóművet is állítani másnapra, úgyhogy tényleg azt éreztük vasárnap majd minden szuper lesz, volt
lendület és kedv is, ami idő közben alább hagyott. Amikor a váltónk lefogazott, akkor azért úgy kicsit
elment a kedvünk mindentől.
A kategóriátok kivolt, mégis összerakosgattak benneteket, ez mennyire szegte kedveteket még
jobban?
‐ Elvileg négyen voltunk a kategóriában, de két autót nem vettek át P14‐be, ezért felsoroltak minket
P16‐ba. Úgyhogy maradtunk ketten a saját kategóriánkból, és ismét Subaru, meg Mitsubishik ellen
versenyeztünk, amelyekkel ugye nem nagyon tudunk mit csinálni. Mentünk ott, ahová soroltak
minket, de jobb nem lett a hangulatunk tőle.
Számotokra mindig nagyobb élvezetet nyújt, egy jó versenyt magatok mögött tudni, mint egy
kupát megszerezni?
‐ Most is megszereztük a Lada Kupa első helyéért, és a kétkerékhajtású H csoport második helyéért
járó kupákat, de örülünk is meg nem is neki. Pont azért, amit mondtál, hogy tényleg egy nagyon jó
hangulatú, rugalmas versenyzésnek sokszor jobban tudunk örülni, mint mikor nyögvenyelős minden.
Ez meg akárhogy nézzük nem volt egy felhőtlen győzelem. Kicsit ilyen keserű méz „fílingje” volt az
egész versenynek. Mindent egybevéve inkább csak elégedettek vagyunk, mint boldogak, hogy célba
értünk és dobogóra állhattunk, mert a szuper rali miatt csak feleannyi pontért harcoltunk végig. Ez
most így alakult.
Veszprémig még van egy szűk hónap. Elkészültök addig a Ladával?
‐ A kocsin rengeteg mindent kell a következő versenyig csinálni, ami ugye ismét egy murva verseny
lesz Veszprémben. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ott lehessünk, és végre egy jót
autózzunk, de ez sok mindentől függ még, legfőképp, hogy a váltó elkészül‐e addig.
Köszönet a támogatásért:
Expert Training Kft.; Nord Frank Kft.; AutoCarma Kft.; Prime Energie Kft.; Metál Inox Kft.;
Tipp Plusz Kft.; Schönherz Informatikai Stúdió Kft.; Schönherz Iskolaszövetkezet; Terrex
Kft.; Elektron-Co Kft.; Degorex Kft.; MAN Szerviz; Imre Gábor Kft., Mester-Építő Kft.; B-
Safety Bt.; Hesztia Debrecen Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Kft.
Szöveg és fotó: Tiba Anita