Vojcsik Ferenc: De jó lenne még egy VB-n menni...

Racing.hu: A facebookos életedet figyelve azt látjuk, hogy igencsak képben vagy a mai rallye-s történésekkel. Milyen a kapcsolatod most a rallye-val?

Vojcsik Ferenc: Mondhatni naprakész vagyok. Amikor ment a WRC évadnyitója, a Monte Carlo Rallye, minden reggel korán kelve figyelemmel kísértem, néztem az összefoglalókat. A Turini-hágó? Hogyne érdekelne?! Fantasztikus, nagyon kemény. És ilyenkor eszembe jut 1995, amikor nézőként voltunk kint, és élőben láthattuk az akkori nagyokat.  Carlos Sainzot, Colin McRaet, Tommi Makinent, Juha Kankkunent, Didier Auriolt, Gilles Panizzit, Francois Delecourt, és még a többi nagy versenyzőt. Valami fantasztikum és tiszta Kánaán.  :-)  Most is néha mikor felébredtem, és jó passzban voltam, az álmaim kicsit el is szaladtak... De jó lenne, hú de jó lenne még megnyugvásképp, befejezésként, - és lehet, hogy csak én gondolom azt, hogy megérdemelném- még egy vb-n menni. Mit bánom én mivel: egy Super N-essel, egy Mitsubishivel, Subaruval, teljesen mindegy. Csak ott lenni, menni, ezekkel a nagy emberekkel két mondatot váltani... Egy olyan navigátorral autózni, aki jól tud irányítani, érti egy kicsit az angolt, megérteti magát. Mert én nem igazán brekegem az angolt, se a németet, még a magyart is nehezen. :-)   Azok a VB menő pilóták nagyon ügyesek. Mindent összevetve képben vagyok a mai témákkal, eseményekkel kapcsolatban.

Racing.hu: Kivel tartod a régi versenyzők közül a kapcsolatot?

Vojcsik Ferenc: Többekkel is. Most például nem túl régen Gerencsérrel találkoztam, ott volt Salgótarjánban ő is a feleségével, a lányával egy óriási szlalom versenyen. Sokat beszélgettünk, ennek előtte a Szilveszter Rallyen, sok korombeli régi versenyző társammal, és azok gyerekeivel. Kovács Gyurival tavaly májusban találkoztam, szerveztünk egy Retro Rallye-s találkozó egy miskolci barátommal - ő is versenyzett régen navigátorként. Összehívtuk az ő korosztályát, kb. 10 évvel idősebb korosztályt, illetve az én korosztályomat, és egy jó hangulatú kötetlen beszélgetésen vettünk részt egy sportos szórakozóhelyen. Kajáltunk, iszogattunk, volt hangosítás, és minden meghívott elmesélte a rallyes történeteit, AFIT-os élményeit. Voltunk vagy 60-an, minden adott volt a jó hangulathoz. Jó volt beszélgetni velük, hallani az idősebbek élményeit, és láthattad volna, ha ott vagy, hogy miből lesz a cserebogár. Ha ezek az emberek Miskolcon és környékén nem lettek volna, nem csikorogtak, rallyeztak volna, lehet nem gondolkodtam volna én sem ilyenben és akkor nem lett volna egy olyan név a rallye sportban, hogy Golyó. Hidd el nem a kövérségem miatt kaptam ezt a becenevet. Annak idején még a haverokkal motoroztunk a Bükkben, közúti motorokkal: MZ-kkel, P20-asokkal volt olyan nap, hogy Egerbe átmentünk háromszor. No meg vissza. Az egri úton döntögetve, mentünk, úszott, csúszott alattunk a bringa. Nagyon jó volt. Akkor maradt rajtam ez a Golyó név, mert mondták, hogy úgy megyek, mint a golyó. Ettől kezdve Golyó lettem. És ez átment a rallyesportba is, mert ugye ezt a nevet nem változtatja meg senki sem. Mindig is úgy mentem, hogy én jól érezzem magam a kocsiban. Figyelj, ha a sofőr nem érzi jól magát az autóban, akkor lóf@sz az egész. Akkor menjen gombfociversenyzőnek az ember, vagy távgyaloglónak, vagy mit tudom én. Az a lényeg, hogy jó látvány kerekedjen ki az egész meneteledből, ahogy mész, az legyen, szép, gyors, mert az óra ellen is versenyzel határozott, és profi, hogy az emberek szeme jól lakjon és akkor az emberek tisztelni fognak, szeretni és várni! Nem azzal tisztelegnek előtted, hogy térdig hajolnak, hanem úgy beszélnek rólad, hogy ez igen, megy a srác rendesen, 200-al, áll a gázon és nem szarozik, nem csak a száját jártatja, hogy hol gumizta el magát, hanem mutat is valamit.

Racing.hu: Miskolciként, a rallye fellegvára körül igen gyakoriak az amatőr futamok. Szoktál részt venni ilyen versenyeken? Megfordult már a fejedben, hogy indulnod kellene egy ilyen versenyen?

Vojcsik Ferenc: Nem nagyon, nem foglalkoztam komolyan a kérdéssel.

Racing.hu: Egyáltalán szoktál kijárni ezekre a versenyekre, megnézni, hogy milyenek?

Vojcsik Ferenc: Néha kimegyek egyre, kettőre, de az a baj, - volt most nyár végén is egy- hogy nem igazán győznek meg. Szeptemberben volt itt a Rally Túra, meg volt a BAZ megyei rallyesprint. Ekkor Bükkszentkeresztre felmentünk, ott találkoztam Pénzes Zsolttal is, meg sok pesti sráccal. Ott volt Bakó Pisti egy egri srác, aki régen navigált Ivánszkinak. (Ivánszki Árpád - Bakó István) Ott állt várt egy csomó ember és nem tudták, senki sem tudta, hogy miért nem jön a mezőny. Szervezési problémák azok csőstől voltak. Úgy volt, hogy a Mexikó-Völgytől lesz a rajt, egy darabig onnan is volt, de mégsem engedték, hogy onnan rajtoljanak, mert a buszok nem tudtak volna közlekedni. Én nem tudom, hogy ilyen alapvető hibák miként csúszhatnak be? Miért nem lehet úgy megszervezni a versenyt, hogy az jó legyen mindenkinek!? Ezek után természetesen felvitték a régi megszokott rajthelyre a startot, Lászlóhoz. Ilyenektől az embernek a kedve meg főleg elmegy. És vársz órákat. De nemcsak a nézők, a versenyzők is. Ott voltál, vagy hallottál erről?

Racing.hu: Nem voltam ott ezen a futamon, de több helyről is halottam, hogy sok probléma volt ezzel a versennyel.

Racing.hu: Salgótarjánban újra versenyautót vezettél. Láthatunk e még versenyautóban vagy van e utánpótlás a családban?

Vojcsik Ferenc: Nincsen utánpótlás, mert elég voltam én hülyegyereknek. :-) Ennyi volt, mese volt, hosszú volt ez a 30 év. Ettől függetlenül, még mitől ne gondolnám, hogy újra a kormány mögé ülök? Persze, hogy gondolkozok, de csak gondolkozok. Csak tudod, van úgy, hogy már fárad az ember. Ugye pénz sok pénz kell hozzá, mert pénz versenyről beszélünk.  

Racing.hu: Így van. Pénz nélkül nagyon nem megy. Annyira kell hozzá a pénz, mint maga az autó, de ha minden összeáll, sok csodát láthatunk, még az ínséges időkben is.

Vojcsik Ferenc: Most is van, nem tudom hány EVO a kategóriában. A Mitsubishi versenyzik a Subaru ellen, meg a tudom is én mi ellen. Jó csaták vannak. Tehát autók és emberek versenye. Kell hozzá egy jó sofőr. Így van?

Racing.hu: Nem árt, ha van egy ügyes kezű legény a kormánynál...

Vojcsik Ferenc: Nem zsokéversenynek hívják a lóversenyt sem, hanem lóversenynek tehát kell egy jó ló, amelyik dobogóra tud vinni. Úgyhogy elmondtam mindent, összetett sportág a rallye.

Racing.hu: Volt egy motorbaleseted, mégpedig 2000. szeptember 09-én. Beszélhetünk e róla?

Vojcsik Ferenc: Az már régen volt, mindenki tudott róla, nem titok. Semmi nyoma nincsen már.

Racing.hu: Felépültél sikeresen?

Vojcsik Ferenc: Nem volt rövid a folyamat, de túl vagyunk rajta, összeraktak. Persze, az ember beszédben is néha csak nehezen tudja összerakni a szavakat, de amikor ez már sikerül, akkor már nincs semmi probléma. A neheze az csak később jött. Visszaadták ugyan a licenszemet, a versenyzői múltamat, engedte az MNASZ, hogy mehessek. De kellett egy orvosi igazságügyi szakértői vizsgálat. Elmentem a Teve utcába, a rendőrkolosszeumba. Ott leült velem szemben egy doktor, és elkezdetünk beszélgetni. Kíváncsi volt mindenre, hogy „normálisan” gondolkodok e, hogy hogyan jönnek ki a mondatok, mennyire vagyok beszámítható :-) (ugyebár 14 napot kómában feküdtem az intenzíven…) és kérdezte, hogy mit akarsz te? Versenyezni? A Miskolc Rallyen indulni? Mondom: igen, itt vannak a reklámszerződések, a bérautó is meg van, és közben pedig nézi a kórházi zárójelentésemet. Erre elkezdi mondani: Golyó! Nagyon, de nagyon örülök, hogy itt és most, de főleg hogy mód van rá, hogy viszonylag normálisan beszélgethetek veled. Te nem ismersz engem, de én már nagyon régen ismerlek és nagyon sokat hallottam rólad. Őszinte leszek: Nagyon gázos, ami a kórházi jelentésben le van írva. Nemhogy örülnél annak, hogy a hivatásos jogsid meg van, mit akarsz még?! Örülj, hogy a seggeden fingani tudsz!  Most engem akarsz kiidegelni, hogy írjam ezt alá?- érdeklődött a doki.  Aláírta végül... Indulhattam. :-) Ez 2001 tavaszán volt.

Racing.hu: Nem lehetett egyszerű menet...

Vojcsik Ferenc: De tudod, mivel az MNASZ kezet mos ilyenkor, továbbadja, hogy döntse el egy igazságügyi orvos szakértő, hogy a Golyónak az agya rendben van e? Hát, nem biztos, hogy renden van. Egy autóversenyzőnek sincs az agya rendben.  :-)

Racing.hu: A Forma 1-el, hogy állsz? Szoktad nézni a versenyeket?

Vojcsik Ferenc: A világon a legdrágább sport a technikai sport. A technikai sportok királya a rallye, a királynője meg a Forma-1. Ezt nem én találtam ki, ezt hosszú évek során hallottam innen-onnan. Voltam VB-n, voltam Grand Canarián, a világbajnokok tornáján. Ott is beszélgettünk angolokkal, meg olyanokkal, akik jobban benne vannak a rallye-ban, a világszövetségben, meg irányítják is ezeket. A Forma-1 sem egyszerű, 300-al szaladgálnak. Annak is megvan a szépsége, de a buktatója is. A rallyenak is megvan. Nem vagyok nagyon Forma-1 elkötelezett. Megnézem a rajtot, hogy ki, hogy tud tolakodni, de olyan egyformák már az autók.

Racing.hu: No meg, ha sokáig nézed vasárnap délután egy jó ebéd után, akkor könnyen elalszik rajta az ember...

Vojcsik Ferenc: A kollégáim majdnem mindegyike elment megnézni Mogyoródra a Forma-1-et élőben, többek közt azért, hogy Schumachert láthassa. Mert ő a királyok királya, egy nagyon nagy legenda.

Racing.hu: Legendák a rallyeban és itthon is vannak ám...

Vojcsik Ferenc: Hát persze. Talán a versenyzői hiúság beszél belőlem: lehet, hogy én is beleszámítok egy kicsit ebbe a társaságba, csak egy hangyányit. Nagyon sok embert megfertőztem itt a Kelet-magyarországi régióban illetve országos és, utánpótlás nevelés szinten is. Sokan érezték azt, hogy azt szeretnék csinálni, amit a Golyótól láttak. A neten olyan leveleket olvasok el, hogy a lelkem elolvad néha. A Facebookon, amiket írnak a srácok... Már ilyenkor, ebben az időszakban, ebben a koromban jobban össze tudok velük ismerkedni, mert nem vagyok elfoglalva az autóversennyel. Jobban van időm, megtehetem, hogy megbeszélünk egy időpontot és leülünk egy sörre. Például Pilisvörösvárról eljöttek négyen, öten és ott aludtak nálam. Hoztak vagy nyolc tálca sört, meg hoztak volna pálinkát is. Na, mondtam azt felejtsétek el, nem lehet keverni a sört a pálinkával, csak sörözzünk, aztán kész. Nem akarok itt részegeket lefektetni. :-)  Annyira örültek, neki, hogy a nagy Golyóval voltak. Karancsságról jött egy másik srác, aki fiatalabb tőlem, most született kisbabája. Tarjánba eljöttek és ott dumáltunk, jó volt, jól érezte magát ő is, meg én is, mert ő is egy hétköznapi halandó és nagyon nagy szurkolóm volt. Az apukájával kimentek gyerekkorában a Salgóra és mondták neki, hogy jön a Golyó és majd ő megmutatja. Ezeket hallom vissza. Annyira örültek, hogy imába foglalnak, csíptek, meg a mai napig is nagyon jó viszonyban vagyunk. Sőt ez a srác eljött nyáron a Mályi-tóra, szörfözni is tanítottam. Szóval remek a kapcsolat, ez nekem nagyon jó, ez egy szűk kis baráti kör, akik vannak. Telnek a hétköznapjaim, most éppen dolgozok, jár az agyam, hogy megtankolom a bringát és felnézek Bánkútra egy kicsit.

Racing.hu: Hogy áll az autód?

Vojcsik Ferenc: Hát hogy állna? Pöcc, röff!  Ha nem akkor egy akksicsere, mert az azért nem szereti a sok állást. A gumi rajta van, felmegyünk néha, de nem gyorsan menni, csak kicsikét szórakozni, kicsit csúszkálni, szétnézni, persze csak okosan. Szóval nem lehet már itt felelőtlenkedni ötvenhat éves fejjel.  :-)

Racing.hu: Mondhatjuk, hogy benőtt a fejed lágya?

Vojcsik Ferenc: Én elég sok hülyeséget bevállaltam és 200-nál biztosan fogta a mindenható a csuklómat nagyon sokszor. Elég erősen kellett neki szorítania, az biztos. És sokszor. Beszéltünk itt a balesetemről is. Nincs részem, ami ne lett volna eltörve. Azt is meg tanultam, nem adnak semmit sem ingyen. Gondold el, milyen jól érzem magam, amikor időváltozás van, frontok jönnek-mennek a fejem fölött, rosszul vagyok, már sokszor a lábam le akar szakadni, meg a derekam, meg mindenem fáj. De hát kutyaharapást szőrével. Kis sportolás, nyáron kis szörfözés, meg fürdőzés, úszás, télen meg síelés. Még az idén nem voltam, de éppen ideje lenne kimenni Krompakiba vagy valahova.

Racing.hu: A sporttól tehát nem tudsz elszakadni. Síelsz, szereted a szörföt, úszol, fürdőzöl. A barlangfürdőt azt gondolom, hogy előszeretettel látogatod Miskolc-Tapolcán...

Vojcsik Ferenc: Á azt nem. A Mályi – nyéki tó, azt szeretem nagyon. Ott nagy a szabadság, a csend és a nyugalom. Ott tud igazán békésen kikapcsolódni és pihenni az ember.

Salánki Gábor

Fotók forrása: Vojcsik Golyó Ferenc/Facebook.